Sokaktól hallom, hogy bár szeretnének rendszeresen meditálni, hiszen tisztában vannak a meditáció jótékony hatásaival, mégsem csinálják. A leggyakoribb kifogás pedig az időhiány mellett az, hogy próbálkoztak már a meditációval, de nekik ez nem megy. Képtelenek lecsendesíteni az elméjüket, kikapcsolni a gondolataikat, és egyvalamire – legyen az a légzésük vagy egy mantra – koncentrálni a figyelmüket.
Számomra teljesen ismerős ez a helyzet – én is emiatt adtam fel többször is a meditációval való próbálkozásaimat. Aztán rájöttem, hogy ez az egész csupán gyakorlás és rutin kérdése. Van olyan ember persze, akinek könnyebben és gyorsabban sikerül, és van, akinek ez több időbe és „erőfeszítésbe” kerül – de a meditálás éppen olyan fejleszthető képesség, mint annyi más.
Ha meg akarsz tanulni úszni, biciklizni, biliárdozni, vagy sárkányt eregetni, teljesen természetesnek veszed, hogy elsőre nem – vagy nem úgy – fog menni. Pontosan tudod, hogy újabb és újabb próbálkozások kellenek a sikerhez, és még több gyakorlás ahhoz, hogy magasabb szintre lépj. Miért gondolkodunk másképp a meditálásról? Miért nem vagyunk türelmesebbek?
Talán az az oka, hogy a meditációhoz az ellazulást és a kellemes érzeteket társítjuk, ezzel pedig nem fér össze az a frusztráció és a stressz, amit a sikertelennek vélt próbálkozások és az emiatt érzett kudarc okoz. Mert hát miféle meditáció az, amitől nem, hogy ellazulnánk, hanem még feszültebbé is válunk?
Pedig az egésznek az a nyitja, hogy el kell engednünk az elvárásainkat. Olvastam egyszer egy találó megállapítást, miszerint nincs olyan, hogy rossz vagy helytelen meditáció, hiszen az egyetlen hiba, amit elkövethetsz, az, ha nem meditálsz. Csinálni kell: leülni 15 percre, és ha ezalatt egy pillanatra sem sikerül leállítanod a kavargó gondolataidat, akkor sincs semmi baj. Legalább volt negyedóra a napodban, amikor nem rohantál, nem csekkoltad a mobilod, és csak magadra, csak befelé figyeltél. Legközelebb pedig talán jobban sikerül.
Ha viszont ebben a negyedórában akár csak fél percre is sikerül kikapcsolnod minden mást, és a légzésedre (vagy a mantrádra) figyelned, akkor már egyértelműen nyert ügyed van. És hidd el, már ez is lényegesen többet ér, mint ha inkább meg se próbálod.
Én lassan egy éve minden reggel meditálok legalább 20 percet. Eközben szinte mindig vannak olyan pillanatok, amikor elkalandoznak a gondolataim, sőt olykor az is előfordul, hogy alig-alig sikerül elcsendesítenem a fejemben futó gondolatokat. De határozottan érzem a fejlődést, ami a rendszeres gyakorlásból fakad. És persze egyre inkább érzem magamon a meditáció áldásos hatásait.
Az én tanácsom tehát az, hogy minden nap szánj rá 5-10-15 percet. Engedd el az elvárásaidat, és csináld. Lazán, örömmel, és ami a legfontosabb: rendszeresen. Idővel egyre jobban megy majd, és egyre jobban fogod érezni magad a bőrödben.
—————————————
De ha még mindig szkeptikus vagy, gyere el valamikor hozzám hangtál kezelésre. Többen mondták már, hogy a hangtálak rezgésétől sokkal jobban el tudnak lazulni (elengedve a gondolataikat, problémáikat), mint bármilyen más alkalommal. Ráadásul hetente egy 50 perces kezelés hasonló pozitív hatásokkal jár, mintha minden nap 10 percet meditálnál.
Ha érdekel, itt találsz róla több infót.
Tudtad, hogy az instant fényképezés feltalálása egy hároméves kisgyereknek köszönhető?
És vajon mi köze ennek az önismerethez?
Olvasd el a bejegyzésem ebben a témában.