Van két szélsőséges esete az úgynevezett önismereti utazásnak. Az egyik az „én ilyen vagyok, nem tehetek ellene semmit” mantrája, a másik a „bármire képes vagyok” hazugsága.
Azok közül, akik elindulnak az önismeret útján – akár önerőből, könyveket, írásokat tanulmányozva, akár valamilyen segítő támogatásával – sokan eljutnak a két szélsőség valamelyikébe. Vagy azért, mert a segítő valóban ezt az üzenetet fogalmazza meg feléjük, vagy azért, mert – tévesen – magukban így interpretálják a segítő mondatait.
De mindkét szélsőség igencsak káros. Az egyik azért, mert teljesen „megfeledkezik” arról, hogy az ember – bizonyos keretek között – képes a változásra, így egyfajta beletörődésre ösztönöz, vagy ami még rosszabb: igazolást, felmentést ad attitűdünkre, viselkedésünkre, szokásainkra. A másik nézőpont pedig mert nem vesz tudomást ezekről a bizonyos keretekről, és hamis illúziókba kerget, aminek a vége rendszerint kudarc és csalódás.
Az igazság ugyanis – mint általában – a két szélsőség között van, és valahogy így hangzik: Képes vagy változni, formálni a környezeted és alakítani a saját sorsod, leginkább pedig azt, ahogyan reagálsz a helyzetekre és történésekre – de nem vagy képes bármire, hiszen vannak a személyiségedből, a körülményeidből, és a lehetőségeidből fakadó korlátaid, amelyeket bár feszegethetsz, sőt kijjebb is tolhatsz, de teljesen nem tüntethetsz el.
Egy, a munkáját felelősséggel végző segítő épp abban tud támogatni, hogy megtaláld az arany középutat, és elindulj a változásnak egy olyan útján, amelyen jó eséllyel valóban célba is érsz.
—————————————
Tedd meg az első lépést a tudatos és reális változáshoz.
Vedd fel velem a kapcsolatot!
Tudtad, hogy az instant fényképezés feltalálása egy hároméves kisgyereknek köszönhető?
És vajon mi köze ennek az önismerethez?
Olvasd el a bejegyzésem ebben a témában.