Vannak ezek a fura babonák és kabalák, amelyek mostani foci EB alatt ismét szembe jönnek velünk. És itt most nem a játékosok apró mániáira gondolok, hanem a szurkolókéira, akik a stadionokban vagy a képernyők előtt szorítanak a válogatottjuknak.
Igen, nekem is van olyan szurkolói karkötőm, amit 2016-ban Bordeaux-ban az osztrákok legyőzésekor viseltem először, és ami azóta is minden válogatott meccsen a karomon hordok. Kivételt ez alól épp a mostani, Svájc elleni meccs jelentett (ugyanis a nagy sietségben sehol sem találtam a szerencsehozó tárgyat), aminek meg is lett az eredménye, illetve eredménytelensége – így most már elárulhatom, hogy ez volt az oka a vereségünknek.
Persze bizonyára senki sem gondolja komolyan, hogy az ő személyes rituáléi bármilyen befolyással lennének a tőle amúgy teljesen független eseményekre, hiszen ez azért a pillangóhatás extrém megnyilvánulása lenne. Az ilyen apró kabaláknak leginkább a sikerbe vetett hitünk növelésében, valamint a szorongás és a stressz csökkentésében lehet szerepe.
De mi a helyzet azokkal az eseményekkel, amelyeknek valóban a résztvevői vagyunk? Ezekben az esetekben segíthetnek-e a kabalatárgyak és a látszólag funkciótlan szokások, szertartások? Érdemes-e felvennem az állásinterjúra a kabalanyakkendőmet? Sikeresebb lesz-e a prezentációm, ha előtte elmormolok magamban egy néhány szavas mantrát? Tényleg meggyőzőbben érvelek a sales megbeszélésen, ha a farzsebemben van a szerencsepénzem? És jobban megy a futás, a foci vagy a squash, ha az erőt adó és győzelmet hozó póló van rajtam?
Szerintem a válasz egyértelműen igen. Ezek ugyanis olyan apró varázslatok, amelyekkel bár „csak” saját magunkra hatunk – ezáltal azonban a körülményekre és az eseményekre is komoly befolyásunk lehet. Kabaláink, rítusaink, rutinjaink erősítik az önmagunkba és a sikerbe vetett hitünket, és önbizalmat, nagyobb komfortérzetet adhatnak egy nehéz és kényelmetlen szituációban. Egyfajta külső segítséget, támogatást testesítenek meg azokban a helyzetekben, amikor csak magunkra számíthatunk.
Én ezért tanácsolom mindenkinek, hogy ragaszkodjon a jól bevált kabaláihoz, legyen az egy tárgy, szokás, mozdulatsor, vagy bármi egyéb. És ha még nincs, akkor alkosson meg egyet, mondjuk úgy, hogy keres valamit, ami kapcsolódik egy korábbi sikeres vagy szerencsés történéshez. Lecserélni pedig akkor sem kell, ha egyszer-egyszer nem hoz szerencsét – inkább higgyünk abban, hogy ezúttal is adott nekünk egy lökést, csak most ez is kevés volt a sikerhez. Legközelebb viszont lehet, hogy épp ez a kis külső (belső) plusz kell ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk.
—————————————-
Ha ki szeretnéd próbálni, miben tud segíteni Neked a coaching, jelentkezz ingyenes online konzultációra.
Vedd fel velem a kapcsolatot!
Tudtad, hogy az empátia nem pontosan arról szól, amit a legtöbben gondolnak róla?
Olvasd el a bejegyzésem ebben a témában.