Van egy általános félreértés az empátiával kapcsolatban.
Sokan hiszik magukról ugyanis, hogy maximálisan empatikusak, pedig amire ilyenkor gondolnak, az nem egészen azonos az empátiával.
Nemrég egy vezető a következőt mondta nekem:
„Szerintem én kifejezetten empatikus főnök vagyok. Mindig beleképzelem magam a beosztottjaim helyzetébe.”
Az azonban, ha beleképzelem magam a másik ember helyzetébe, még nem empátia. Ez így ugyanis még mindig az én megéléseimről szól egy adott szituációban. Az empátia viszont kizárólag a másik emberről szólhat. Nem a másik ember helyzetébe kell beleképzelnünk magunkat, hanem a bőrébe kell belebújnunk – az ő érzéseihez, megéléseihez kell kapcsolódnunk.
Az említett vezető remekül bele tud helyezkedni azokba a nehéz szituációkba, amelyekkel kollégái szembesülnek. Át tudja élni az időnyomást, a stresszhelyzeteket, az eseti kudarcokat, vagy akár a magánéleti problémákat, és persze azt is, amikor sikert érnek el. De ilyenkor mindig az villan be neki, hogy ő mit érezne, hogyan reagálna ilyen esetben – vagy ami még rosszabb: mit érzett és hogyan reagált annak idején, amikor ő volt hasonló szituációban.
Persze ez még mindig jobb, mintha egyáltalán nem foglalkozna a beosztottak érzéseivel, azonban ebből a fals empátiából fakad az olyan vezetői hozzáállás, amelyik nem érti, hogy egy kollégából miért hiányzik az a tulajdonosi személet, ami őrá annyira jellemző, vagy hogy egy hiba miatti leteremtés után a beosztottján miért nem a bizonyítási vágy kerekedik felül. Emiatt nem érti, hogy egy jó teljesítmény után miért igényli valaki a vállveregetést, és egy párkapcsolati dráma miért hat negatívan a teljesítményére, ahelyett, hogy a kemény munkába menekülne a romokban heverő magánéletéből.
A valódi empátiában az én személyem sosem lehet benne. Ha empatikus vagyok, nem akarom saját magamra vetíteni a másik ember megéléseit, és pláne nem akarok ítéletet mondani az érzései és a reakciói felett. Kizárólag a megértésre és az elfogadásra törekszem. Akkor is, ha a reakciója, viselkedése számomra teljesen idegen.
Az empátia persze tanulható és fejleszthető. És érdemes is foglalkoznunk vele, hiszen ha képesek vagyunk rá, az bármilyen emberi kapcsolatunkban előny. Vezetőként pedig fontos és értékes eleme lehet az eszköztárunknak.
—————————————-
Ha ki szeretnéd próbálni, miben tud segíteni Neked a coaching, jelentkezz ingyenes online konzultációra.
Vedd fel velem a kapcsolatot!
Tudtad, hogy az önszeretet több annál, mint amit elsőre gondolunk?
Olvasd el a bejegyzésem ebben a témában.