Talán neked is feltűnt már, hogy az emberek jelentős része, ha megdicsérik, szinte reflexből kisebbíteni kezdi az eredményeit, vagy a sikerben játszott szerepét.
Ilyeneket mondanak, hogy:
„Ugyan már, nem volt ez olyan nehéz feladat.”
„Nem is az én érdemem, csak szerencsém volt.”
„Hát azért lehetett volna ezt jobban/szebben/gyorsabban is csinálni.”
A többség ugyanis nem tudja jól kezelni a hirtelen rázúduló dicséretet. Van, aki infantilis módon reagál; van, akiből a vállveregetés visszatetszést keltő fennhéjazást vált ki; és akkor itt vannak ugye azok, akik elbagatellizálják az egészet. Zavarba jönnek a váratlan helyzettől, és ezt a zavart úgy próbálják csökkenteni, hogy „vitatni kezdik” a dicséret jogosságát. Vagy egyszerűen úgy érzik, azzal váltanak ki nagyobb szimpátiát, ha tiltakoznak, és lekicsinylik saját sikerüket.
Pedig az effajta túlzott és indokolatlan szerénység – különösen, ha a szokásunkká válik – egyáltalán nem biztos, hogy jó fényt vet ránk mások szemében. Ám ennél sokkal nagyobb probléma, hogy önmagunk rutinszerű leértékelése, a „nem érdemlek dicséretet, mert nem vagyok elég jó” mantrázása olyan tudattalan belső programmá alakulhat át, amely szép lassan valóban aláássa az önbizalmunkat.
Ezért, ha megdicsérnek, vagy kapsz egy kedves bókot, kerülj minden olyan mondatot, amellyel megkérdőjelezed a neked szóló elismerést. A legegyszerűbb és legnagyszerűbb megoldás az, ha annyit mondasz: „Köszönöm!”
—————————————-
A másokkal való sikeres és konfliktusmentes együttműködés kulcsa a jó kommunikáció. A coaching ennek elsajátításában és gyakorlásában is rengeteget tud segíteni.
Tedd meg az első lépést, vedd fel velem a kapcsolatot!
A dicséret pozitív visszajelzés. De miért is fontos, hogy megfelelő mennyiségű visszajelzést kapjunk és adjunk?
Olvasd el a bejegyzésem ebben a témában.