Sok dologban nem értünk egyet, de mindig sikerül megtalálni a kompromisszumot.”
Mi a baj ezzel a mondattal?
Mi a baj a kompromisszummal?
A kompromisszum mindig egy olyan állapotot idéz elő, amivel valójában senki sem elégedett. Ha állandóan kompromisszumra törekszünk, azzal tulajdonképpen a folyamatos elégedetlenségnek ágyazunk meg. Ha mindenkinek egy kicsit jó, akkor senkinek sem jó igazán. Ha pedig mindenkinek egy kicsit rossz, akkor hiába szépítjük a dolgot – igazából mindenkinek rossz.
A kompromisszum helyett ezért sokkal célravezetőbb a kölcsönösség. Ma én engedek, holnap pedig te. Elfogadom, hogy most legyen úgy, ahogy te szeretnéd, mert eközben tudom, hogy legközelebb fordítva lesz. Igen, ebben az esetben egyikünknek nagyon nem a szája íze szerint alakulnak majd a dolgok, másikunk viszont tökéletesen elégedett lesz. És így hosszú távon mindenki több örömöt talál majd az együttműködésben (legyen szó munkáról vagy magánéletről), mint ha állandóan kompromisszumra törekednénk.
Persze nem azt mondom, hogy sose köss kompromisszumot. Egyszer-egyszer beleférhet, sőt vannak esetek, amikor valóban kompromisszumra van szükség, mert ha bármelyik fél engedne, az számára komoly – akár kompenzálhatatlan – negatív következménnyel járna. De a legtöbb érdekellentét nem ilyen drámai, és ezeket sokkal kifizetődőbb a kölcsönösség elve mentén kezelni.
—————————————-
A másokkal való együttműködés fejleszthető, és a coaching ebben is tud segíteni.
Tedd meg az első lépést, vedd fel velem a kapcsolatot!
És miért fontos, hogy megfelelő mennyiségű visszajelzést kapjunk és adjunk?
Olvasd el a bejegyzésem ebben a témában.