Nem azért nem érünk rá, mert nincs elég időnk. Azért nem érünk rá, mert nincs hely a szívünkben.
Tegnap este jött velem szembe ez a zen bölcsesség, amely igazán költőien fogalmazza meg azt, amit én is szoktam gondolni, amikor olyasmit hallok valakitől, hogy:
„Nincs időm arra, hogy naponta 15 percet meditáljak.”
„Egyszerűen nem fér bele, hogy hetente kétszer elmenjek edzeni.”
„Mégis mikor lenne nekem időm leülni olvasni?”
„Jó lenne nyelvet tanulni, de ehhez idő kell, ami pedig nincs.”
Divatos dolog az időhiányra hivatkozni, hiszen elfoglaltnak lenni erény, és akinek nincs egy szabad perce, azt nem érdemes – sőt talán illetlenség is – győzködni bármiről, ami akár csak 10 percet is igényelne a napjából. Az időhiány tökéletes kifogás nem csak mások, hanem saját magunk felé is – ráadásul ez az önbecsapás az egésznek a kulcsa.
Mert – ahogy a fenti idézet is állítja – a legtöbb esetben nem időhiány áll a háttérben, sokkal inkább a motiváció hiánya. Egyszerűen nincs kedvünk és/vagy nincs energiánk az adott tevékenységhez, csak hát az idő egy tőlünk független adottság, így sokkal kényelmesebb – és megnyugtatóbb – erre fogni az egészet.
Biztos a Te életedben is van olyan dolog, ami „egyszerűen nem fér bele”.
De végiggondolva egy átlagos napodat/hetedet, valóban úgy látod, hogy nem lenne lehetőség időt szakítani rá? És mi történne, ha minden nap, minden héten ajándékba kapnál annyi plusz időt, amennyi ehhez a tevékenységhez szükséges? Boldogan felhasználnád az eddig hanyagolt dologra, vagy ellenkezőleg: a nap végén azt vennéd észre, hogy ezek a plusz percek, órák egész másra mentek el? Mégis mennyi plusz időre lenne szükséged, hogy végre ez a tevékenység is beleférjen? Most őszintén: tényleg az időn áll vagy bukik ez a történet?
Néhány ilyen provokatív kérdés megvilágíthatja számodra az igazságot. Hogy valóban arról van-e szó, hogy nincs elég időd, vagy sokkal inkább arról, hogy a szívedben nincs neki hely.
És mindez nem a külvilág miatt fontos – kifelé továbbra is hivatkozhatsz a betáblázott napokra és a krónikus időhiányra, ha ez így egyszerűbb és kényelmesebb neked. Az sokkal lényegesebb, hogy Te magad tisztában legyél azzal, milyen a valódi viszonyod egy-egy ilyen hanyagolt-halogatott dologhoz, az önáltatás ugyanis sehová sem vezet, ráadásul felesleges frusztrációt és stresszt is okoz.
Ha arra jutsz, hogy nincs kedved valamihez, az egyik lehetőség, hogy elengeded: kihúzod végleg a listádról, vagy legalább egy időre jegeled, ami mindig egyfajta felszabadulás-érzéssel jár. Ha viszont fontosabbnak tartod annál, mint hogy egyszerűen megszabadulj tőle, akkor legalább már tudod, milyen irányból lehet megoldani a problémát.
Nem mindegy ugyanis, hogy valamihez időt kell teremtened, vagy motivációt.
—————————————-
A krónikus időhiány és a motiváció is olyan témák, amelyeken hatékonyan lehet dolgozni coaching keretében.
Tedd meg az első lépést, vedd fel velem a kapcsolatot!
És azt tudtad, hogy bocsánatkérés helyett sokszor jobban megéri inkább köszönetet mondani? Ebből a bejegyzésből megtudhatod, hogy miért.