Különös, hogy van egy angolból átvett szavunk, amelynek az eredete egy magyar szóra vezethető vissza. Igen, hiszen a coaching „őse” a Kocs községben készített négykerekű jármű, vagyis a kocsi, amely aztán a világ számos nyelvében elterjedt – elég csak a német Kutsche, a francia coche és persze az angol coachra gondolnunk, amit még mindig használnak vasúti kocsi vagy távolsági busz jelentésben is. Később aztán a coach szó a sportnyelv része lett, ma pedig már leginkább azokat az „edzőket” értjük alatta, akik az üzleti világban vagy az emberek privát életében segítenek másoknak készségeik fejlesztésében vagy céljaik elérésében.
Játszva egy kicsit a nyelvvel, a coaching kocsival való közlekedést jelenthet. De semmiképp sem valamiféle könnyed, céltalan kocsikázást, sokkal inkább egy nagyon is céltudatos előrehaladást. De vajon ki a sofőr (vagy ha úgy tetszik, ki ül a bakon)? Adná magát a válasz, hogy a coach, de a kormány valójában az ügyfél kezében van: ő jelöli ki az úticélt, és ő határozza meg az útvonalat. A coach persze segít neki ebben, és egyfajta „mitfahrerként” ügyel arra, hogy ne térjenek le a kijelölt útról, és – egy-egy szükséges állomást beiktatva – időben elérjék a célt.
Így lesz ez az utazás valódi csapatmunka – gyors, hatékony és aha-élményben gazdag módja annak, hogy A-ból B-be jussunk.